Bemutatkozás

Miholics Anna 

Az  ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypegadógiai Karán végeztem autizmus spektrum pedagógiája és pszichopedagógia szakirányokon. Gyakorlati óráim során több intézmény működésébe nyílt lehetőségem betekinteni. Jártam a Semmelweis Egyetem I.sz Gyermekgyógyászati Klinika Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Osztályán, az Autizmus Alapítvány Nappali Ellátást Nyújtó Intézmény felnőtt csoportjában, a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat VIII. Kerületi Tagintézményében valamint a Deák Diák Általános Iskolában. és a Sztehlo Gábor Gyermekotthonban. Végül a Kispesti Móra Ferenc Óvoda, Általános Iskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben helyezkedtem el. Osztályfőnöknek lenni nem egyszerű feladat, sokrétű, rengeteg időt és figyelmet igényel, ugyanakkor a legjobb dolog, ami történhetett velem. Sajnos a jelen közoktatási rendszer fókuszában, már nem a gyerekek fejlődése foglal el központi helyet.  Ez elveimmel tovább már nem volt összeegyeztethető, egy másik utat választottam, kitartva elveim mellett a gyerekek fejlődését továbbra is célul tűzve ki. 

Kovács Melinda 

2015-ben végeztem az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán, autizmus spektrum pedagógiája és pszichopedagógia szakirányú gyógypedagógusként. Ezután rögtön el is helyezkedtem egy szegregált általános iskola, autizmus specifikus tagozatán, mint osztálytanító. Mivel mindig is érdekelt a felnőttkorcsoport, így egy év után egy nappali ellátást nyújtó intézményben kezdtem dolgozni, ami alatt elvégeztem az egyetem mesterképzését is. A "napköziben" töltött közel 3 évem alatt nagyon sok családdal és élethelyzettel ismerkedhettem meg, melyek közül több is más irányt vehetett volna, ha korábban más ellátásban részesültek volna a fiatalok. Ennek a felismerésnek a hatására ismét visszatértem a közoktatásba, hogy a családok életének egy korábbi pontján léphessek be segíteni. Ismét egy gyógypedagógiai általános iskola autizmus specifikus tagozatán helyezkedtem el, ahol 3 év alatt 2 különböző képességű csoport osztályfőnöke is voltam.
A gyerekekkel való közös munka során fontosnak tartom, hogy ne csak egy "kötelező különórának" éljék meg a foglalkozásaimat, hanem egyéni képességeikhez mérten értsék azok célját, illetve élvezzék is azokat. A szülőkkel, családokkal való együttműködést elengedhetetlennek tartom, hiszen ők ismerik legjobban a gyereküket, céljaink közösek, melyeket csak közös munkával érhetünk el. Bár a fejlesztések főleg rövid- és középtávú célokból épülnek fel, fontosnak tartom, hogy hosszútávon is gondolkodjunk, hiszen a mával alapozzuk meg a gyerekek holnapját.